Marinette
 


 

 

Audrey Hepburn
 
http://marinettelap.ucoz.hu/szinesznok/Audrey_Hepburn.jpg

Audrey Hepburn angol–holland származású Oscar-díjas színésznő volt. A világraszóló filmes karrier után a UNICEF utazó nagyköveti feladata töltötte ki az életét.

A huszadik századi filmtörténet ikonikus alakjai között Audrey Hepburn az egyik legmeghatározóbb. Arcát valószínűleg még azok is jól ismerik, akik a vásznon vagy a képernyőn még nem is látták. Filmjei pedig kétségkívül a legismertebbek közé tartoznak.


Számos nagyjátékfilmben szerepelt. Több tucat díjat kapott. Közönségszavazatok alapján a világ egyik legszebb nőjeként, az egyik legtermészetesebb szépségeként és az egyik legnagyobb színésznőjeként tartják számon. Azon kevesek egyike, akik elnyerték mind az Oscar-, mind a Tony-, mind az Emmy-, mind a Grammy-díjat. 1990-ben még egy tulipánfajtát is elneveztek róla. Életéről Jennifer Love Hewitt főszereplésével tévéfilm is készült 1999-ben.


Születési név: Audrey Kathleen Hepburn
Született: 1929. május 4., Ixelles, Belgium
Magasság: 1,70 m
Szemszín: Barna
Eredeti hajszín: Barna
Gyermekei: Sean Hepburn Ferrer, Luca Dotti
Házastársak: Andrea Dotti (házas. 1969–1982),
Mel Ferrer (házas. 1954–1968)
Meghalt: 1993. január 20., Tolochenaz, Svájc
Csillagjegy: Bika


Édesanyja, Ella van Heemstra holland bárónő volt, édesapja, Joseph Anthony Hepburn-Ruston angol bankigazgató. Kislányuk Brüsszelben látta meg a napvilágot, Audrey Kathleen Ruston néven, 1929. május 4-én. Már kiskorában odavolt az állatokért és a zenéért. Kilencéves korától balettezni is tanult. Szülei pár év múlva elváltak, és onnantól fogva ritkán látta az apját.

A második világháborút édesanyjával együtt Arnhem városában vészelte át. A lány szervezetét az állandó szorongás, a jegyrendszerből fakadó éhezés és a betegségek olyan mértékben kikezdték, hogy egész további életében ezt szenvedte – sovány testalkatát tehát távolról sem a divatirányzatok formálták. Mikor a szövetségesek Market-Garden légideszant-hadművelete 1944 őszén megkezdődött, elkeseredett harcok színterévé vált Arnhem is; Audrey az ellenállási mozgalom tagjaként és angoltudása révén ekkor futárfeladatokat látott el, illetve nővérkedett is (egyik páciense, egy angol légideszantos, állítólag az a Terence Young volt, aki később rendezőként dolgozott vele a Várj, míg sötét lesz című filmben). Azonban a művelet kudarcot vallott, a németek pedig a csata után kitelepítették a brit ejtőernyősöket segítő lakosságot. Nem sokon múlt, hogy Audrey belehaljon az akkor szerzett májgyulladásába… Érthető hát, hogy onnantól kezdve gyűlölettel
tekintett mindenre, aminek köze volt Németországhoz.

A háborút követő években Amszterdamban éltek, ahol Audrey folytatta balett-tanulmányait. Egy jól sikerült reklámfilm révén azonban hamarosan Londonba költöztek. Apróbb alkalmi munkák mellett itt már színházban is dolgozott, ahol felfigyeltek rá. A Menjünk Monte Carlóba című film forgatásán hihetetlen szerencséjére összetalálkozott a híres írónővel, Sidonie-Gabrielle Colette-el, aki meglátva őt, azonnal elhatározta, hogy vele játszatja majd el a Gigi címszerepét, melynek színpadi jogait épp akkor adták el egy Broadway-színháznak. A kezdő Audrey állítólag maga volt a megtestesül Gigi. Ez azonban nem jelentette azt, hogy színpadi színésznőként máris tökéletesnek bizonyult volna… Szerencsére a rendező képes volt emberi módon kezelni a problémát a próbák során, minekutána Audrey rátalált saját hangjára és olyan sikert aratott, hogy nemcsak a közönség, hanem a kritikusok is meghajoltak előtte.

A következő lépés az 1953-as Római vakáció volt, William Wyler egyik leghíresebb filmje. Audrey elbűvölő és nyugodt személyiségével mindenkit lenyűgözött, még a rendezőt is, aki ennél sokkal nehezebben kezelhető színésznőcskékhez volt szokva. A film Amerikában nem hozta meg a várt sikert, de az európai és a japán közönséget nagyon megfogta, és máig igen népszerű. Azelőtt még nem volt példa arra, hogy egy amerikai film több mint kétszer annyit hozzon külföldön, mint odahaza. Audrey pedig megkapta érte a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat. Világhírét ez az alkotás alapozta meg.
 
http://marinette.ucoz.hu/vendegkonyv/4.jpg

Magánéletére ekkoriban alig-alig jutott idő: első komoly udvarlóját, az angol James Hansont is igen ritkán látta, és első férjét is munka közben, a Római vakáció angliai reklámkörútja során ismerte meg – a színész Mel Ferrert, akibe szinte egy csapásra beleszeretett. Nemsokára már közösen dolgoztak az Ondine című dráma színpadra vitelében, melyben Audrey főszerepet játszott. A darab hatalmas sikert aratott. Audrey viszont teljesen belefáradt az állandó szereplésbe. A svájci hegyek közé utazott pihenni, és ekkor fedezte fel magának az eldugott Burgenstockot, ahol későbbi élete jelentős részét töltötte. Itt került sor első esküvőjére is, 1954. szeptember 25-én. (Férjének, Mel Ferrernek ez már a negyedik házassága volt.)
Ferrerrel éveken át boldogan éldegéltek, és 1960. január 17-én megszületett első és egyetlen gyermekük – Sean Ferrer, aki később szintén a filmszakmában találta meg a hivatását.

Az anyaság örömei új energiával töltötték fel Audrey-t:
 „Egész addigi életemben arra a pillanatra vártam, amikor életet adhatok, és végül megtörtént. Biztos nagyszerű tizennyolc évesen szülni, de én harminc voltam, és a hosszú várakozástól csak még csodálatosabb volt.”

Sean születése után szünet következett a filmezésben. Audrey legközelebb az Álom Luxuskivitelben (1961) forgatásán állt a kamerák elé. Truman Capote regényének filmváltozatában olyan nőt kellett életre keltenie, akit eredetileg Marilyn Monroe ihletett, és aki igencsak távol állt az ő személyiségétől… Ennek ellenére megbirkózott a feladattal, és egy teljesen másfajta figurát keltett életre, mint azelőtt. Ez volt az első alkalom, hogy igazán könnyed szerepet játszhatott, és nagyon is élvezte. Egyik legnagyobb sikerét köszönheti a filmnek, amely ismét csak nagyobb hasznot hozott a tengerentúlon, mint Amerikában.

Magával ragadó személyiségéről legendákat zengtek. Forgatásokon mindig engedelmesen és fegyelmezetten viselkedett, rendezőinek egyetlen rossz szava nem lehetett rá. Munkatársaival kedves és közvetlen volt. Megjelenésével ugyanazt a tendenciát képviselte Hollywoodban, mint Grace Kelly.

A gazdagsággal kapcsolatos nézetei kissé ellentmondásosak voltak: bár megjelenése és stílusa megkövetelte, hogy igényes és drága ruhákban mutatkozzon (Givenchy neki is ugyanazon az áron szállította termékeit, mint bárki másnak!), a felesleges kiadásoktól a maga takarékos módján mindig ódzkodott. Ahhoz viszont ragaszkodott, hogy külföldre utazásnál hatalmas ládákban magával vigye megszokott holmiit és bútorait, akármilyen horribilis összegekbe került is mindez.

A válás után a színésznő egyre több időt töltött Rómában. Olasz barátai révén ismerkedett aztán meg második férjével, Dr. Andrea Dottival. A hercegi családból származó férfi dúsgazdag volt, orvosi (egész pontosan pszichiáteri) praxisát inkább csak úri passzióból folytatta. Jómódú, romantikus hajlamú agglegényként és a lélek kiváló ismerőjeként könnyedén megtalálta az utat Audrey szívéhez, akit a kilenc év korkülönbség láthatóan nem zavarta. 1969-ben összeházasodtak, és Rómában telepedtek le.

Bár már negyvenéves is elmúlt, Audrey hamarosan újra gyermeket várt, és a császármetszést leszámítva ezúttal nem is adódott semmi komplikáció. A kisfiú a Luca nevet kapta, és remekül kijött idősebb féltestvérével, Seannal. Azonban ezt a házasságot is beárnyékolta valami: Dotti ugyanis ugyanolyan nőcsábász maradt, mint annak előtte, és ez sokszor az újságok címlapjára is felkerült. Felesége előtt nem is titkolta volna el ezeket a kicsapongásokat, ugyanis olaszos életmódjába szerinte ennyi simán belefért. Audrey azonban nem vette ilyen könnyedén ezeket az eseteket, bár férjét továbbra is nagyon szerette.

Házasságát sem tudta megmenteni, és 1982-ben elvált Dottitól. Utolsó élettársa a szintén holland Robert Wolders lett

Hét évig maradt az anyaszerepnél. Közben számos filmszerepet visszautasított, de az UNICEF számára készített reklámfilmre nem mondott nemet. Amikor aztán rábólintott a Robin és Marian (1976) egyik főszerepére, Sean Connery oldalán, újabb csalódások érték: rájött, hogy a filmkészítés tempója mennyire felgyorsult, és hát Richard Lester rendezővel is akadtak gondjai a hathetes forgatás alatt. A film nem is hozott komoly bevételt, talán csak a két főszereplő miatt ültek be a nézők a moziba. Audrey rosszul érezte magát emiatt, bár a kudarcról alapvetően nem ő tehetett. Az ezután készített filmjei forgatásán már egyre rosszabbul érezte magát…

Még két játékfilmben (Tolvajok szerelme és Mindig) vállalt szerepet, de akkoriban már gyakoribb szereplő volt a különböző díjkiosztókon. Ezek egyikén őt magát tüntették ki a Golden Globe életműdíjával, melyet Gregory Peck adott át. Ezenkívül fontos megemlíteni, hogy 1988-tól az UNICEF utazó nagyköveteként a világ számos válságövezetében felbukkant. Háborús emlékei révén pontosan tudta, milyen az éhezés és a rettegés – fáradhatatlanul dolgozott hát, ezúttal a világ éhező gyermekeiért, még akkor is, amikor már tudta, hogy rákja van. Utolsó nyilvános szereplésére az UNICEF hágai gálaműsorán került sor 1992 őszén, ahol Roger Moore-ral együtt az est házigazdái voltak.

Nem látszott rajta, hogy beteg és már csak néhány hónapja maradt az életből… Svájci otthonában halt meg 1993. január 20-án.

Filmjei

 
1948 Nederlands in 7 lessen Légikísérő  
1950 One Wild Oat Hotel recepciós  
1951 Laughter in Paradise Cigarettaárus lány  
Young Wives' Tale Eve Lester  
A Levendula-dombi csőcselék (The Lavender Hill Mob) Chiquita  
1952 The Secret People Nora Brentano  
Monte Carlo Baby Linda Farrell  
Nous irons à Monte Carlo
(magyarul): "Monte Carlo-ba megyünk")
Melissa Walter A Monte Carlo Baby francia változata
1953 Római vakáció (Roman Holiday) Ann hercegnő Oscar-díj, BAFTA-díj, Golden Globe-díj,
New York-i filmkritikusok díja
1954 Sabrina Sabrina Fairchild Oscar-díj jelölés
1956 Háború és béke (film) (War and Peace) Natasa Rosztova  
1957 Mókás arc (Funny Face) Jo Stockton  
Délutáni szerelem (Love in the Afternoon) Ariane Chavasse/Thin Girl  
1959 Zöld paloták (Green Mansions) Rima  
EGy apáca története(The Nun's Story) Sister Luke (Gabrielle van der Mal) Oscar-díj jelölés
1960 Kitaszitva (The Unforgiven) Rachel Zachary  
1961 Álom Luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany's) Holly Golightly Oscar-díj jelölés
A gyerekek órája (The Children's Hour) Karen Wright  
1963 Amerikai fogócska (Charade) Regina Lampert  
1964 Párizsi mesék (Paris, When It Sizzles) Gabrielle Simpson/Gaby  
My Fair Lady Eliza Doolittle  
1966 Hogyan kell egymilliót lopni? (How to Steal a Million) Nicole Bonnet  
1967 Ketten az úton (Two for the Road) Joanna Wallace  
Várj, míg sötét lesz (Wait Until Dark) Susy Hendrix Oscar-díj jelölés
1976 Robin és Marian (Robin and Marian) Lady Marian  
1979 Vérvonal (Bloodline) Elizabeth Roffe  
1981 They All Laughed Angela Niotes  
1989 Örökké (Always)

 

 





http://marinettelap.ucoz.hu/szinesznok/szinhome.gif




Designed by ©Marinette 2013